Epilógus

Pire Wolf

Egy lány fut az erdőben. De most nem kedvtelése és holmi egyszerű játék miatt. A saját életéért küzd, hogy szabad legyen, s életben maradhasson. Üldözője egy cseppet sem kíméli a szegény párát. Akinek eltökélt szándéka, a szabadság. Nincs múltja sem jövője, egyedül a jelen van számára, ha most elbukik vége mindennek.
Napbarnított bőrét, a nap csodásan megvilágítja, karcsú alakja szinte egybe olvad az erdővel. Olyan elegánsan és kecsesen mozog, mint egy nagymacska. Sötétbarnás-vöröses haja szabadon leng, s olykor-olykor arcába csapódik, de Ő, mint egy könnyed mozdulattal eltávolítja azt. Ruhája akár az ékszaka, oly sötét. Fekete bőrkabátot visel egy szintúgy fekete nadrággal és egy karcsú testéhez tapadó ujjatlan fekete pólóval és acélbetétes bakanccsal. Kabátját az arcába csapódó szél hátra veti, úgy lobog akár egy zászló, aki a győzelem hírét viszi.
Ekkor egy tisztásra ér, hol madarak szállnak fel ijedten az Ő váratlan érkezésére. Üldözője szaga s léptei is távolodnak. „Feladta” – gondolja magában.
Ám a harc nem ér ilyen könnyedén véget… ez még csak a kezdet.